Gyerekkoromban imádtam málnát szedni. Nem a semmiért volt az első a listán a málnabokrok telepítése a kertbe.
Először vettünk pár tövet rögtön a beköltözés utáni évben tavasszal egy kertészetben, abból lett az első sor. Hátul ültettük el, a déli betonkerítés elé. 70 centi távolságra a kerítéstől körben a házból kibontott téglákból szegélyt alakítottam ki. Felástuk, majd jöhettek a málnatövek, 50 centis távolságra egymástól. Vastag mulcs réteget terítettem rá, mert a málna könnyen kiszárad, mivel a felszín közelében vannak a gyökerei. Aztán pár hónappal később Anyu nővére hozott még kb. 20 kis vesszőt, ezzel besűrítettük az „állományt” Első évben még nem sokat hozott, de azért minden nap egy marék málnával indult és még októberben is termett. Aztán következő tavasszal megkezdődött az őrület. Februárban láttuk, hogy néhány friss hajtás jelent meg az előző évi vesszők mellet. Elképzeltük, hogy majd ebből pikk-pakk milyen szép szabályos málnás lesz hátul… na persze… Először bambuszrudakat tűztem le és szép kis natúr színű spárgával kívántam kordába, illetve kordon mögé terelni az őrült növekedést… Akinek van málnája a kertben, most nyugodtan nevetehet, hangosan. És mint jó anya, minden kis málnavesszőgyereket óvtam-védtem-dehogymetsszükmeg! Na, kb. március végére már totál járhatatlan málnadzsungel lett, a bambuszrudak kötelestől eltűntek. Lehet, hogy megette őket a málna?!?!?! Naponta jelentek meg újabb és újabb hajtások… És nem tudom, hogy gyerekként miért nem tűnt fel, de a málnabokor SZÚRÓS!!! Na itt már kezdtem félni, ha hátra kellett mennem… Férjem sietett segítségemre. Az OBI-ban vett nekem kerítésoszlopokat (a bambusz helyett:)
Ezek lettek az új rendszer tartói. A spárgát pedig drótra cseréltem (nem apróztuk el:) Ezek után letöröltem a könnyeimet és kihúztam a szegély elé nőtt összes málnavesszőt és megritkítottam a sorban lévőket is. Alig két napomba volt és utána úgy néztem ki, mint akit bedobtak a vérmacskák közé…
A málnatövek meg csak nőttek. Szemben és oldalt, mint a bolondgomba. Utánaolvastam, hogy már nyáron ki kell választani a megmaradó jövő évi vesszőket, a letermetteket pedig ősszel ki kell vágni. Folyóméterenként 6-8 vessző maradhat meg. A mulcs rengeteget jelent, mert 3 naponta is elég öntözni és nem túl sokat. De sajnos a meztelencsigák is szeretik, mert alá tudnak bújni napközben, így beszereztem egy vastartalmú bió csigaölőt, ami nem árt a macskáknak, kutyáknak madaraknak és használható a zöldségek és gyümölcsök között is.
Tavaly (2018. ősszel) aztán szintet léptünk. Négy év alatt sajnos kirohadtak az oszlopok az állandó öntözés miatt és a déli falnál lévő málna csak sűrűsödött, de termést nem sokat hozott, így ezeket a töveket kiszedtük. Végleges megoldást szerettünk volna, így bármilyen furán is hangzik, betonozni kezdtünk a kisgyümölcsösben. Vasoszlopok közé újra drótokat feszítettünk, sokkal többet , mint korábban. A mögötte lévő vaskerítésre pedig nádat tettünk, hogy télen is szép legyen a látvány a házból.
Szinte semmilyen dolgom nincs már vele, csak szedni, a mulcs miatt nem kell kapálni, a gazt meg hetente egyszer-kétszer 5 percben kikapkodom. Tetű és egyéb élőlény, betegség nem támadta meg négy év alatt. Az elmúlt években rengeteget adtunk szomszédnak-barátnak és bőven maradt szörpnek való is.
Szóval a málna projekt szépen halad, ha van a kertetekben hely, mindenképpen ültessetek, akár tavasszal, akár ősszel. Főleg, ha megnézitek, mennyibe van 10 dkg málna a piacon. Így meg csak kimegyek és leszedem. Ingyen 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, várlak vissza a kertinapló következő részével!
Szeretettel:
Enci