Az előző, belvárosi lakásunk előtt egy kiszélesített gang volt. Sajnos a nyugati fekvés és az állandó átjárás miatt semmire sem lehetett használni. Volt néhány gyenge próbálkozásunk virágok és zöldségtermesztés terén, de a napsütés gyilkos volt a kilátás pedig rémes (zárt belső udvar egy nagyon ronda üvegtetővel) Mikor a húszas éveink közepén odaköltöztünk, nem is tűntek fontosnak ilyen kérdések, mint saját termesztésű zöldség és gyümölcs, friss levegő, fák, bokrok, vrágok. Aztán ahogy teletek az évek egyre zavaróbb lett a társasházi együttélés. Nyugalomra és önállóságra vágytunk, egy helyre, ami csak a miénk.
Én már akkor is kertről szóló magazinokat és könyveket bújtam, amikor még a lakást sem hirdettük meg. És bár gyorsan, sőt nagyon is gyorsan sikerült eladnunk és házat is hamar találtunk, de a sok bontás és építkezés után a kertre csak a harmadik éveben került sor. Addigra már nagyon türelmetlen voltam és minden terv nélkül neki álltam válogatás nélkül ültetni, ásni, füvet ültetni, zöldségest telepíteni. Hát a hullámos szegély a rengeteg gazos fű, a túl kicsi zöldséges és az összevissza telepített fák nagyon nem váltak be.
Ezért másodszor már sokkal előrelátóbb voltam és igyekeztem minél több helyről ötletet, inspirációt gyűjteni.
A tervezéskor legjobb ha működő, élő kerteket látunk. Ha szerencsénk van, találhatunk a saját utcánkban is szép udvarokat, előkerteket, parkokat. De őszinte leszek, a mi környékünk sajnos nem ilyen. Részben, mert itt be sem nagyon lehet látni a házak mögötti kertekbe. Részben pedig azért, mert nem sokan kertészkednek mifelénk tudatosan.
Persze ha még nagyobb szerencsénk van, akkor elutazhatunk Angliába, Franciaországba, Olaszországba és ott látogatunk meg szebbnél szebb kerteket 😉
De ha éppen nincs érkezésünk (nekünk éppen pénzünk) beutazni fél Európát az ihlet miatt, akkor más megoldás kell. Internet!!! A Pinterest oldalamon az otthon/kert táblán gyűjtöm a kerttel kapcsolatos képeket. Rengeteg blogot és weboldalt kezdtem olvasni mások kertjéről és követtem az instán legalább ötszáz profilt. Újságokat (Csodakert, BBC Kertvilág) és könyveket is kezdtem gyűjteni. És állandóan bömbölt nálunk a Spektrum tévéből a Kertész kertje és a Nagy ötletek kis kertekhez című műsor.
Így kezdtem a tervezést. Illetve az álmodozást, mert nem nagyon hittem, hogy a férjem újra neki áll felásni a kertet. És valószínűleg nem is állt volna, de aztán megjöttek a tetőfedők, akik pillanatok alatt kitaposták a füvet, teleszórták csikkekkel, forgáccsal, cseréptörmelékkel és egyéb szeméttel a virágágyást. Miután elmentek, láttuk hogy mindenképpen kezdeni kell valamit a kerttel.
A sok olvasás, képnézegetés megtette a hatását. Tudtam, hogy először ki kell találnunk, mit és mekkorát szeretnénk a kertünkbe.
Pázsit és sétány
Hampton Court kertje kicsit nagyobb mint a miénk (haha), így szökőkutat nem terveztünk, de ez a kavicsos sétány egészen kivitelezhetőnek tűnt. A szegély nálunk hullámos vonalú volt és a pázsit közvetlenül mellette futott. Így mindig szegélynyírózni kellett (volna) a fűnyírás után, hogy kinézzen valahogy. A terv az lett, hogy kiegyenesítjük az ágyást és a pázsitot és kavicsos sétáló utat építünk köré. Ezért hívtunk két embert meg két gépet és nekiláttunk túrni. Itt van néhány elrettentő kép 2017. júliusból.
És ami lett belőle: a füves felület mérete kb. a felére csökkent és szabályos téglalap alakú lett. Így már könnyebb és olcsóbb volt az öntöző rendszer telepítése és kevesebbet kell öntözni. A sétány körbe vezet a pázsit és a gyümölcsös körül. Mindenütt fólia van a kavics alatt. A makacsabb gaz így is kinő, de könnyű ki húzni. A virágos ágyásoknál fából készült szegélyt, a pázsit szélén fém szegélyt tettünk le.
Bár a füves terület kisebb lett, de még így is pazarlásnak éreztem, hogy ne legyen itt más, csak öntözni, gondozni, nyírni való pázsit. Mivel nyáron ezt a részt reggeltől estig tűzi a nap, így a kert nagyon felmelegszik, szinte ki sem lehet menni csak reggel és késő délután. Adta magát, hogy fákat ültessünk. Gyümölcsfákat. Elsőként egy almát és egy barackot a két átellenes sarokra. Aztán egy cseresznyét. A negyedik sarokra egy nektarin került, majd a hosszabbik oldal feléhez egy körtefa és egy kisebb cseresznyefa. Így most hatan vannak. Kicsit zsúfolt és fennáll a veszély, hogy ha megnőnek, nagyon összeérnek, de az igazság az, hogy cseresznyével már évek óta kísérletezünk, de két méternél magasabbra még nem sikerült felnevelnünk egyet sem, így egyelőre azt kívánom, bárcsak túl nagyok lennének már.
Hát, ez nem Hampton Palace, de kezdetnek talán megteszi 🙂 Ha szeretnél tovább olvasni a kertünkről, várlak vissza!
Szerettel:
Enci